Vőfélyversek Hevesi Páltól (Szőlősgyula)

Hívogató

Én általam tisztelettel hivatja (név) holnapra az ő lánya/fia lakodalmára 1-2 pohár bor megitalára, 1-2 tányér leves megételére. Tiszta szívből el is várja, mint jóakaróját/rokonját/felebarátját.

Meg ne vessék az ő szegény hajlékát.

Önöknek ezennel, hívogatás befejeztével jelentem,

Hívásommal minden háznál megjelentem.

A megtiszteltetést köszönettel vették,

A megjelenésüket nekem kijelenték.

 

Vőlegény búcsúja apjától

Cigány hegedűnek szűnjön meg zengése,

A sarkantyúnak némuljon csengése.

Mert búcsúzásomnak most lészen kezdése,

Legyünk csendességbe, míg lészen végzése.

Édes atyám, kérlek, hallgass meg engemet,

Mert hozzád intézem mostan beszédemet.

E világon mindenki tudja, hogy a szép nap az égen csak estig ragyog,

Felserdült éltemnek eddig volt határa,

Nemsokára jutok megélt ember korra,

Gyermeki hibámért engedelmet kérek.

Ha megbántottalak édesapám téged.

Két út van előttem: boldog, boldogtalan,

Éltemhez mértem, mely követ utamon.

Melyiken indulok annak a titkában

Véges gyönge elméd néz, de csak hiába.

Te mutass utat kívánt áldozattal,

Míg viszont meglátsz szerető párommal.

Gyermeki szívemet itthagyom teneked,

Kedves édesapám, az Isten áldjon meg!

Éljen!

 

Búcsú az anyától

Ó, szerelmes anyám, látom miként indulsz

Ájulásnak talán többé fel sem vidulsz.

Ismerem te gyenge anyai szívedet,

Ismerem te gyenge erőtlenségedet.

Azt fogod sajnálni, engem mint neveltél,

Emlőddel tápláltál, a széltől féltettél.

Ó, kedves jó anyám, ne epeszd magadat,

Bocsásd esküvőre engem, hű fiadat.

Ha megbántottalak a Krisztus sebére

Kérlek, bocsáss meg az ő kiontott vérére.

Isten fizesse meg sok fáradtságodat,

Én mellettem töltött dajkálásodat.

Vigyen fel tégedet ezekért a mennybe,

Vigadjon szüntelen, örök dicsőségbe.

Éljen!

 

 

Búcsú a testvérétől

Kedves testvéreim, hozzátok így szólok,

Mielőtt tőletek ezúttal elválok.

Az Isten áldását kérem fejetekre,

Oly bőven, mint harmat száll rétekre.

Végtére vigye fel lelketek a mennybe,

Örvendjetek ottan örök dicsőségbe!

Éljen!

 

 

Búcsú a nagymamától

Drága kedves mamám, te is nevelgettél,

Szülői csókokkal te is öntözgettél.

Igaz úton járni mindig vezéreltél,

Hogy boldoggá tehess, arra törekedtél.

Köszönöm tenéked sok szívességedet,

Drága, kedves mamám, az Isten áldjon meg.

Áldja is meg Isten minden lépésedet,

Hogy örömmel éljed sok számos évedet.

Isten oltalmára ajánllak tégedet,

Soha ne érjen baj egész életedbe.

Kívánom, az Isten áldjon meg tégedet,

Az én örömömre óhajtom ezeket.

Éljen!

 

 

Tisztelt gyülekezet, Isten szent nevében

Induljunk el innen cses békességbe.

Vőlegény urunknak keressük meg párját,

Az ő drága ékes menyasszonyát.

Szerezzünk ma néki öröm, boldogságot,

Hozzunk a keblére egy szép gyöngyvirágot.

Először majd Isten hajlékába visszük,

Hol szent áldás után boldog lehet, hisszük.

Induljunk el innen Isten szent nevében,

Menjünk a mátkáért a legnagyobb rendbe!

Éljen!

 

A lányos háznál

Szerencsés jó napot mindenkinek kívánok,

Én, mint egy szép násznép követe itt állok.

Tisztelettel kérdem, ha szívesen vennék,

Hol találhatnám meg násznagy őkelmét?

 

Kérem násznagy urat és a vendégsereget,

Engedjenek nekünk helyet egy keveset.

Öregeknek széket leülésre,

Másoknak meg állva kis pihenésre.

Ifjainknak pedig, míg dolgunknak vége lesz,

Akár az udvaron táncra való helyet.

Nem több, nem kevesebb célja jövésünknek,

A menyasszonyt kérjük a vőlegényünknek.

Mikor eltávoztunk, oltalmára bíztuk

Kérem, násznagy uram, mostan hadd lássuk!

 

 

Menyasszony megjelenése

Íme, itt áll a királynő

Fején koronájával,

Áldja meg a mindenható

Szerető, hű párjával.

Adja Isten e fejkötő

Öröm rózsát fakasszon,

Boldogságuk számos évig,

Jó sokáig eltartson!

Éljen!

 

Búcsúztató az esküvőre

Tisztelt násznép, halljunk egy pár búcsúszót.

Mielőtt itt hagynánk e tisztelt házat,

Mert illő, hogy mikor útra indulunk,

Isten, ember előtt híven beszámoljunk.

Kedves menyasszonyunk is e módon szólna,

Ha szíve érzelmétől most szavakhoz jutna.

Elmondom tehát, mit elméje gondol,

Ilyen formán volna, látom bús arcáról.

Örömmel virradt fel reánk e szép reggel,

Örömmel üdvözlöm ártatlan szívemmel.

De keblem mostan nagy bánat fogja el,

Mert a házas élet útjára lépek fel.

Azért, jó Istenem, tehozzád fordulok,

Tőled buzgó szívvel kegyelmet esdeklek.

Mert segélyt és áldást csak tőled nyerhetek.

Kérlek, ó, ne hagyj el e nehéz sorsomban,

Szent fiaddal együtt állj mellettem nyomban.

Mert ma változik át életemnek útja

Vagy sírig tartó örömre, vagy örökös búra.

Azért, jó Istenem, ne hagy el, légy velem,

Bocsásd meg ellened elkövetett vétkem.

Add, hogy legyen boldog az én páros éltem,

Édes Jézus, kérlek, maradj holtig vélem.

Éljen!

Hozzátok fordulok, édes szüleim,

És kik jelen vagytok, rokonaim, testvéreim,

Bocsássatok meg, az istenre kérlek,

Ha valaha bármit vétettem tinéktek.

Kísérjetek ti is az Isten házába,

Kérjétek az Istent, értem imádkozzon.

Bő áldását adja szent háromságomra,

Induljunk el a szentháromság nevében.

E nehéz utamon vezéreljen Isten.

Éljen!

 

 

Menyasszonybúcsúztató

E királyi házhoz felgyűlt szólenitás,

Engedelmet kérek, hadd legyen hallgatás.

Gyermek oda hátra, szűnjön a suttogás,

Míg itt röviden foly a búcsúztatás.

Jaj, miként indítsam szólásra ajkaim,

Mert látom, hogy égnek lobogó fáklyáim.

Jelen vannak immár kívánt virágaim,

Akikkel örömmel számláltam napjaim.

Mióta az Isten e világra hozott,

Erős és bölcs karján mindeddig hordozott.

Most is, mint szerencse, éltemre vigyázott,

Mert egy hitvestárssal megajándékozott.

Istenem, tenéked adok hálaadást,

Bocsáss mindkettőnkre egeidből áldást.

Hogy néked tehessünk szívbéli fogadást,

Boldogul élhessük a végső számadást.

Már tovább véletek éppen nem lehetek,

De, hogy ne búcsúzzam, azt meg nem tehetem.

Míg búcsúzom, azért rám figyelmezzetek,

Hogy éntőlem váltót mindnyájan vegyetek.

E házban gyűlt vendég csendes békességét,

Áldja meg az Isten kívánt egészségét,

Egymásután való igaz szeretettel,

Istennek, embernek tetsző szép élettel.

Éljen!

 

Búcsú az apától

Elsőben is, Atyám, szóm hozzád fordítom,

Búcsúzó beszédem zokogva indítom.

Szívemet szíveddel együvé szorítom,

Így valamennyire szívünket újítom.

Köszönettel veszem a te jóságodat,

Hozzám megmutattad atya voltodat.

Fölnevelésedért, ápolgatásodért,

Hogy el nem vetettél engem, lányodat,

Úgy szálljon tereád az Isten áldása.

Miként az esőnek égből lehullása,

Széles e világon ne lehessen mása.

Soha víg kedvednek ne légyen bomlása,

A szenteknek atyja a te öregségedet

Gyámolítsa élted, te szép vénségedet.

Az élők sorába tartsa életedet,

Az én örömömre óhajtom ezeket.

Azután fordítsad könnyes szemeidet

Kedves jó apádnak adod a kezedet.

Kedves édesapám, a te hűségedet

Fizesse meg Isten, csókold most meg őtet.

Éljen!

 

Búcsú az anyától

Édes kedves anyám, hozzád fordulok már,

Mert tudom, hogy szíved tőlem búcsúzást vár.

Már a letett hitem tőled mindjárt elszáll,

Kívánom, éltedbe ne érjen semmi kár.

Megmutattad hozzám nagy szeretetedet,

Csaknem kiontottad anyai szívedet.

Nem kíméltél értem semmi költségedet,

Sok szükségeimben segítettél engemet.

A te én irántam való jóságodért,

Csecsemőkori dajkálásodért,

Nagy fáradtságodért sok szeretetedért,

 

Adjon a Jehova a mennyben méltó bért,

Végtére fordítsad könnyes szemeidet.

Kedves, jó anyádnak adod a kezedet,

Kedves édesanyám, a te hűségedért

Fizessen meg Isten.

Csókold meg most őtet.

Éljen!

 

Kedves testvéreim, álljatok elémbe,

Mert keserves könnyek áradoznak szemembe.

Csaknem elájulok, bágyadok szívemben,

Én elválásomba változok szívembe.

De jaj, nincs mit tenni, megvállok tőletek,

Azért hát véreim, most megengedjetek,

Nem tudom, mártok-é egy tálból veletek.

Végképpen engemet el ne feledjetek,

Mennyi csepp víz vagyon a Tisza erében,

Hány fűszál teremhet világ mezejében,

Hány bimbó virágzik a Flóra kertjében,

Annyi áldás szálljon rátok egész életetekben.

Éljen!

 

Kedves lánybarátim, valakik voltatok,

Könnyező szemekkel nézek most reátok.

Ne fogjon rajtatok semmiféle átok,

Édes lánypajtásim, így szólok hozzátok.

Szerencse, mint fő kincs, mellettetek álljon,

Mind kívül, mint belül veletek sétáljon.

Egy szerelmes társsal, olyannal szolgáljon,

Akiben szívetek örömet találjon.

Éljen!

 

Nemes, szép társaság, kik ide gyűltetek,

Hogy engem méltatlant meg nem vetettetek.

Hanem lakodalmi tisztelgést tettetek,

Az úr legyen érte néktek Istenetek.

Élen!

 

Megszokott hajlékim, mindjárt ide hagylak,

A jó Isten tudja, téged mikor látlak.

kész vagyok elmenni, nemsoká siratlak,

ó, hogy hagylak itt, keservesen szánlak.

Nyoszolyó asszonyom, nyoszolyó leányok,

Fáradságotok köszönöm, Jézusom,

Drága sebeiből értem kifolyt vére

Legyen a lelketek váltságának bére.

Éljen!

 

Álljatok elémbe, sok híres legények,

Kik a szemeimet gyakran szemléltétek.

Ajándékba nékem hajfogót vettetek,

Mostmár sajnáljátok, nem lettem tietek.

Már jó egészségben itt hagylak titeket,

Az Úrnak áldása maradjon veletek.

Vigasztalja szépen bágyadt szíveteket,

Már megyek kísérvén az én kedvesemet.

Éljen!

Szomszédim, valakik, kik megtiszteltetek,

Hogy nagy esetemnek tanúi lettetek.

Ne keseregjetek, viduljon szívetek,

Fogadjátok hálám már Isten veletek.

Éljen!

 

Én is, mint hű vőtök, mondok köszönetet,

Hogy számomra kedves társat neveltetek.

Jövő sorsa felett ne evelődjetek,

Megvédem őt híven, már Isten véletek.

Éljen!

 

Az ügyekben forgó tisztes násznagyoknak

Illő, hogy szívből jött öszönetet mondjak.

Fizesse meg Isten ezen jóságotokat,

Tegyetek boldoggá sok ily párosokat.

Éljen!

 

Köszönjük, uraim, szállásadástokat,

Hogy béfogadtatok mint úton járókat.

Közölvén mivélünk sok rendbéli jókat,

Isten fizesse meg tinektek azokat.

Éljen!

 

Induljatok immár utánam csendesen,

Mert menni fogunk mi igen csendesen.

Hordozzon utunkon az Úr szerencsésen,

Szerencsés jóéjszakát adjon az Úristen.

Éljen!

 

Vőlegényes háznál bejelentik, hogy szerencsésen megérkeztek.

Ím, elhoztuk a menyasszonyt, ki elhagyta szüleit,

Szeretett, jó testvéreit és kedves rokonit.

Elhagyta szülői házát,

Hogy itt lelje boldogságát.

Férje karjai között, ahová most költözött,

Átadjuk őt szeretettel, férje édesanyjának.

Viselje ezután gondját,

Fia után lányának,

Átadjuk őt, akik sorsát sívükon viselik,

Ajánljuk szeretetébe, ki csak e házban lakik.

Különösen pedig férje, kivel hitét letette,

Védő angyalként lebegjen mindenkoron felettük.

Holtomiglan – holtáiglan fogadták, hogy hűk lesznek,

Ó, legyen úgy, ezt óhajtjuk,

Hallgassák meg az egek.

Éljen!

 

Esküvő után

Drága jó uraim, kedves asszonyaim,

Nem esett hiába fáradozásaim,

Szép menyasszonyunk és kedves vőlegényünk

Szeretett esküjét elmondták előttünk:

Mostmár vígadhatunk, foglaljanak helyet,

Hisz a fő dolognak rendesen vége lett.

Most jön a mulatság, a derült vidámság,

Húzd rá, zenész, mit tudsz, mindenki hadd lássa.

 

 

Esketésre menéskor

Megkondult már a harangszó,

Amely esküvőre hív, hogy az Isten színe

Előtt eggyé legyen két hű szív.

Készüljünk már az oltárhoz, tisztelt vendégkoszorú,

Vígan menjünk és ne legyen köztünk senki szomorú.

Mert örömnek, vigasságnak idejét töltjük mi ma,

Két egymást szerető szívet kísérünk a templomba.

Hol az Úrnak szolgája által a szerelem láncával, örökre köttetnek össze.

Induljunk már násznagy uram és az egész közösség, húzd rá, zenész, azt a nótát, hogy ne legyen keserűség.

 

 

Menyasszony félárva búcsúztató apjától

Legyen a vígságnak egy kissé szűnése,

a muzsikának is szűnjön meg zengése.

Míg én hangoztatom a szomorú nótát,

kedves menyasszonyunk érzékeny búcsúját.

Jaj, el kell hát menni az apai háztól,

mint madár, elrepül az édesanyjától.

Vőlegényem karján más házhoz visznek el,

édes érzékek közt,  de szomorú szívvel.

Mert mint más leány, ha menyasszonnyá válik,

legelőbb is édesapjától búcsúzik.

De én szemeimet bármerre fordítom,

a jó édesapám sehol sem láthatom.

Árva leány vagyok, apa nélkül, árva,

koporsóba van ő és a sírba zárva.

Sír bennem a lélek, kesereg a szívem,

édes, jó apám, ha rád emlékezem.

jelenj meg hát köztünk apai dicsőséggel,

Koronázd leányod fejét égi fénnyel.

Legyen jó lelked áldólag felettem,

hogy boldog legyen az én férjhezmenetelem.

 

 

Félárva menyasszony búcsúja anyjától

Még egy szó jöhetne siralom telt számra,

könnyezve gondolok kedves jó anyámra,

aki régen meghalt, de nem feledhetem.

Aki oly sok jóra tanítgatott engem,

nem mondhatok neki hálás köszönetet.

Most, mikor a páros élet útjára fellépek,

kedves édesanyám, porod legyen áldott.

Ezt kívánja neked kedves jó leányod.

 

 

Árva vőlegény búcsúztató.

Cigány hegedűnek szűnjön meg zengése,

a sarkantyúnak is némuljon zengése.

Míg én hangoztattom a szomorú nótát,

kedves vőlegényünk érzékeny búcsúját.

Mert mint más legény, ha vőlegénnyé válik,

legelőbb is édesapjától búcsúzik.

De én szemeim bármerre fordítom,

a jó édesapám seholsem láthatom.

Árva legény vagyok, apa nélkül, árva,

koporsóba van ő és a sírba bezárva.

Sír bennem a lélek, kesereg a szívem,

kedves édesapám, ha rád emlékezem.

Aki rég elhaltál a nagy csata révén

sokat imádkoztál ottan is érettem.

Jelenj meg hát köztünkn atyai dicsőséggel,

koronázd fiadnak fejét égi fénnyel.

Legyen jó lelked áldólag felettem,

hogy legyen boldog az én páros életem.

 

Menyasszony búcsúja mostohaanyjától

Mostoha jó anyám, mit gondoljak neked,

aki hűn gondoztál, segítettél engemet.

Nem sajnáltad értem a sok fáradtságot,

szenvedtél biz’ értem sok éjjeli álmot.

Sok ezer áldása van a Jóistennek,

kívánom, hogy azokkal áldjon meg tégedet.

Boldogan folyjanak napjai éltednek,

jó mostohaanyám voltál te énnekem.

Rátaláltam immár szerető páromra,

eddigi helyemet újjal cserélem ma.

Bocsáss hát, mostohám, engem szabadjára,

kísérjen ezután az Isten áldása.

 

Mostohaapjától vőlegény

Mostoha jó apám, engem, aki felneveltél,

igaz  úton járni mindig vezéreltél.

Hogy boldoggá tehess, arra törekedtél,

mint önmagadat, engem is szerettél.

Köszönöm tenéked sok szívességedet,

mostoha jó apám, az Isten áldjon meg.

Áldja is meg Isten minden lépésedet,

hogy örömmel élhesd sok számos évedet.

Isten oltalmára ajánllak tégedet,

sokáig tartsa meg friss, jó egészséged.

Soha ne érjen baj egész életedben,

hogy teljen örömöd mostoha fiad páros életében.

Kívánom, a Jóisten áldjon meg tégedet,

az én örömömre óhajtom ezeket.

Éljen!

 

Tréfás vers

Az Ótestamentomból van bizonyítvány,

hogy legvénebb ember vagyoka  világon.

Tudom, hogy nem hiszi a tisztelt közönség,

ismertem Ádámot fiatal legényként.

Ádám apánk mikor nőül vette Évát,

én voltam a vőfély, kaptam szép bokrétát.

Jó lakodalom volt pénteken délelőtt,

a csicsóbandával jártuk a tyúkverőt.

Az özönvíz alatt úgy maradt meg éltem,

Noé komával én összebeszéltem.

Segí™ettem neki a bárkát csinálni,

hogyha ezt nem hiszik, lehetek akárki.

Az Ararát hegyén ha folyt a hólé,

sokat szánkóztam, én és az öreg Nóé.

Sokszor feldöntöttem Semet és Jáfetet,

ilyenkor az öreg jóízűt nevetett.

Pincébe is sokat elhíjt Nóé koma,

mikor bőven  termett neki a bora.

Patifár feleségével én egyetértettem,

sokszor együtt háltunk a sátorba ketten.

Józsefet is híjtam, de nem volt rá bátor,

Gózsen földjén voltam én akkor kurátor.

Nem épített volna templomot Salamon,

ha én a tervet jól ki nem gondolom.

Én voltam tanárja, gondos nevelője,

nekem köszönheti, hogy bölcs lett belőle.

Többet is beszélnék, de ez s hiába,

ezt sem í]y írták meg a Szent Bibliába.

 

Borköszöntő

Azt kiáltja szájam, legyetek csendesen,

hogy elvégezhessem dolgomat rendesen.

Annak szolgálok én e házban szívesen,

aki szépen mulat és becsületesen.

Minthogy házatoknál ígéretet tettem,

kedves gazdámtól mindent megértettem.

Ételt, italt néktek szívesen í]értem,

amelyiket mostmár kezembe is vettem.

Kezemben az üveg, jó bor vagyon benne,

várja a menyasszony, ha rá kerülhetne.

Még a vőlegény is gondolja, jó lenne,

más is hozzá nyúlna, ha előtte lenne.

Isten áldására ez azért bátorsággal,

ki-ki hozzá lásson örömmel, ví]asággal.

E házban ne légyen senki komorságban,

ne töltse az időt itt búslakodással.

Az én bizodalmam, gazdám, azt kívánja,

ki ebből részt veszen, egészség utána.

Hogy a hideg csömör ne essék hasára,

magam is kívánom, egészség utána!
Éljen!

 

Borivás közben

Mostan hát kimegyek gyorsan a konyhába,

a sok jó ételek drága illatára.

Majd futok ama gyors szakácsné módjára.

Megnézem a levest, nem dőlt-é a padkára,

Igen, megjelenek mindenki láttára,

 Jövő esztendőre Habakuk napjára.

 

Készülnek az étkek, süt, főz a szakácsné,

jól ért mindenekhez, jobban mint a papné.

A jó ételeket tudja kavargatni,

de az üveget tudja hajtogatni.

Hajnali, szép csillag, tündöklő reménység,

kívánom, mindentől ne legyen csendesség.

Mármost nem tréfálok, megyek a konyhába,

a sok ételek drága illatára.

És majd megjelenek mindenki láttára,

ha nem előbb, hát Szent György napjára.

 

Újra megjelentem, de szomorú hírrel,

a szívem is dobog, reszketek, higgyék el.

Szakácsnénk a levest nagy tálba öntötte,

a forró lé az új tálat szétvetette.

A tál darabja meg mindent összetört,

nem lelni ott épet annyit edény közt.

Sőt, a földre zuhant még a nagyfazék is,

Látta, megmondhatja a konyhamester is.

Mit tehetünk mostmár asszonyok keljenek,

nagy hamarsággal mind haza siessenek.

A család számára süssenek, főzzenek,

nehogy az éhségben itt mind elvesszenek.

Van otthon még krumpli, kemény vöröshagyma,

jó sűrű rántással jó lesz nekik az ma.

 

Levesköszöntő

Íme, itt az első tál étel, felhoztam,

hogy el ne ejtsem, mindig imádkoztam.

A szakácsasszonnyal jól megfűszerszámoztattam,

bors, sáfrány, gyömbérrel meg is sózattam.

Örvendek, ha tálat viszek ki üresen,

í]y a vendég gyomra nem marad üresen.

Lássanak hát hozzá, uraim, de frissen,

jó epetitussal kívánom szívesen.

 

Evés közben

A szakácsasszony nem tudom, mit akar,

nekem mondta, hogy hordjam ki az asztalt.

Én pedig azt mondtam,

hogy itt pedig azt mondták,

bizonyosan teletöltötte a kontyát.

 

Más tál étel

De jó szakácsnénk van, küldi az ételt

nyakra-főre,

pedig nincs forrázzal a keze bőre.

Vendég uramék csak tessék egyenek,

ezen jó étken szégyent ne tegyenek.

 

Tyúkhús bevitelekor

E szegény tyúkocska még tegnap kapargatott,

de este a vére végképp kiontatott.

Később forró vízben meg is kopasztatott.

Most meg itt a tálban feltráncséroltatott.

Ez is benne főtt ám a jó leveskében,

tessék, kóstolják meg, kérik igen szépen.

Tiszta szívből adja gazdám, gazdasszonyom,

ha el nem fogyasztják, engem szidnak, tudom.

 

Káposzta köszöntő

Paradicsom kertből éppen most érkeztem,

mely gyönyörű kertnek gyümölcséből ettem.

Mivel ottan soká kertészkedtem,

szép, fejes káposztát bőven termesztettem.

Szép Magyarországnak több részét bejártam,

de ily káposztafélét keveset találtam.

De azt mondhatom, hogy ahol, urak, jártam,

mindenhol dicsérték, fülemmel hallottam.

De én nem dicsérem, dicsérje meg magát,

mert belé vágattam 4 oldal szalonnát,

12 disznónak elejét, hátulját.

Keresse meg benne ki-ki fülét, farkát,

(a menyasszony a vőlegény farkát.)

Mivel a káposzta pediglen itt vagyon,

ki-ki az evéshez jó étvággyal fogjon.

Restsége miatt éhen ne maradjon,

azután elémbe panaszokat nyújtson, tetszik-e vagy nem.

 

Menyasszonytáncra hívás

Egy kis csndet kérke, nagy dologra várnak

mindjárt beérleznek közénk az új párok.

Bús szorító fején az új menyecskének,

úgy mutassa magát be a vendégnépnek.

A menyasszonytáncra férje karján jő be,

míg járják, maradjon tőle ki-ki félre.

Aztán násznagy uram vegye át, hogy járja,

az egész vendégnép a zene hangjára.

Tudja azt mindenki, az ős magyar szokás,

tánc után tányérra egy marék pénz dobás.

De már látom, jönnek,

banda, hegyezd füled,

lássuk, tudod, mi a magyar becsület.

 

Menyasszonytáncra felhívás

Szerencsés jó estét kívánok víg sereg,

mostmár víg gazdánk szíve nem kesereg.

A menyasszony is örül már nem retten ám meg,

a szép koszorútól nem iszonyodott meg.

Most is úgy, mint máskor, mosolyog a szája,

tüzesen szemléli, hol az ő mátkája.

Melyenek ajakán van már párja édes csókja,

melyet a máséra már ezután nem szórja.

De amint lássátok, változott formája,

elveszett karjából piros pántlikája.

De ő már azt rég elfeledte,

mert tudja, hogy már holnap kontya lesz helyette.

melynek nincsen párja.

Melyért látjátok, hogy mosolyog a szája.

Nosza, jó muzsikás, húzza kend,

csak rája nem un a menyasszony reggelig a táncra.

Vőlegény uramnak, ha kedvét találnám,

egy szép menyasszonnyal szívesen szolgálnám.

Háromszor, négyszer is ide nem fáradnák,

én tehát  itt hagynám, tőle meg is válnék.

Im, másodszor is eljöttem érette,

úgy hiszem, hogy magát már rászedte.

De másat addig nem adok helyette,

míg kedvét a zenész kívül nem tölti felette.

Ím, fáradtságom megint nem sajnálom,

csakhogy háromszor is véle megkínálom.

De több fáradtságot ne légyen inistálom,

mert ha sokat járok, megfájdul a lábam.

Négyszer is, utoljára is itt vagyok,

úgy hiszem, hogy többet nem is fáradok.

A vőlegény uramnak sok jókat kívánok,

tréfás szavaimért bocsánatot várok.

De vőlegény uram is úgy táncolhat véle,

ha megnyissa erszényét a menyasszony részére.

 

 

Kereszt szüleim mit gondoljak néktek,

akik hűn gondoztatok, idáig engemet.

Nem sajnáltatok értem sok fáradtságot,

szenvedtetek értem, sok éjjeli álmot.

Sok ezer áldása van a Jóistennek,

kívánom, hogy azokkal áldjon meg titeket.

Boldogan teljenek napjai élteteknek,

jó keresztszülők voltatok énnékem,

Rátaláltam immár szerető páromra,

eddigi helyemet újjal cserélem ma.

Bocsássatok tehát engem szabadságra,

kísérjen ezután az Isten áldása.

 

Engedelmet kérek bátor beszédemnek,

egy víg lakodalmat hirdetek versemből.

Ki a vőlegény/menyasszony mindnyájan tudjátok,

általam kívánja tudatni.

Kérem, ne kívánják jó szívét megvetni,

ma estére hívom  csak s iratóba,

holnap pedig az Isten házába.

Hit letételére, táncra, vacsorára.

Azután pedig víg menyasszonytáncra.

Kérem, hogy hívásom ne legyen hasztalan,

fogadom, mondásom nem lesz bizonytalan.

Fáradtságomat sem igen sajnálom,

mert víg ifjú vagyok, nem nyom el az álom.

 

 

Esketéskor

Isten, égi atyánk, ím, előttem állva

áldást kérünk tőled ez új házaspárra.

Hallgasd meg imánkat, vedd őket kegyelmedbe,

igaz szeretettel szíveiket fűzd egybe.

Akik téged áldva, áldást csak tőled várnak,

áldást, boldogságot adj uram ez új párnak.

Szenteld meg, ó, Isten, ezt a fogadalmat,

amely a mennyből várt kegyelmet oltalmaz.

Tiszta szeretetnek te maradj éltetője,

benned bízó szívnek légy hű és kegyes őre.

Hűség és bizalom lelküket összekösse,

legyen áldott, uram, nevedben e szövetség.

 

 

Én vagyok a legrégibb ember a világon.

Tudom, hogy nem hiszik a tisztelt vendégek,

ismertem Ádámot fiatal legénynek.

Ádám apánk mikor nőül vette Évát,

én voltam a vőfély, kaptam szép bokrétát.

Jó lakodalom volt pénteken délelőtt,

a csicsóbandával jártuk a tyúkverőt.

Az özönvíz alatt úgy maradt meg éltem,

hogy én Noé komával én összebeszéltem.

Segítettem neki a bárkát csinálni,

ha ezt nem hiszik, lehetek akárki.

Az Ararát hegyén ha fagyott a hólé,

sokat szánkóztam, én és az öreg Nóé.

Sokszor feldöntöttem Semet, Jáfetet,

ilyenkor az öreg jóízűt nevetett.

Pincébe is sokat elhíjt Nóé koma,

mikor bőven  termett neki a bora.

Ismertem Jákobnak a 12 fiát,

láttam Józsefen a cifra tarka ruhát.

Mikor szegény fiát megvette Patifár,

szegény Jákob majdnem a sírba szállt.

Patifár feleségével én egyetértettem,

sokszor együtt háltunk a sátorba ketten.

Józsefet is híjtam, de nem volt rá bátor,

József földjén akkor én voltam kurátor.

Az Ararát hegyén ha fagyott a hólé,

sokat szánkóztam, én és az öreg Nóé.

Sokszor feldöntöttem Semet, Jáfetet,

ilyenkor az öreg jóízűt nevetett.

De Többet is beszélnék, ez is hiába,

ezt se így írták meg a Szent Bibliába.

 

18744 02.12.2013 - 22:25