Hagyományok, nemzeti értékek Kárpátalján

Értékeink egy helyen

Kárpátalja négy magyarlakta járását felölelő értékgyűjtés és az azt bemutató cikksorozat összegzéseként jelent meg nemrégiben a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület (KNE) gondozásában a Hagyományok, nemzeti értékek Kárpátalján című interjúkötet.

12921054_1080768865321485_1744414995_nA Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület 2012-ben a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával az Ungvári, Munkácsi, Beregszászi és Nagyszőlősi járás 90 településén végzett kérdőíves kutatást, melyben a helyi értékekre: a család és a közösség jeles napjaira, jellegzetes szokásokra, mezőgazdasági különlegességekre, a helyi építészeti örökségre és természeti értékekre, hagyományőrző tevékenységet végző személyekre kérdeztek rá. A gyűjtés a KNE Hungarikummozgalomba való bekapcsolódását is jelentette a Kárpátaljai Értéktár létrehozása által. Az összegyűlt adatok fényében került be 6 kárpátaljai érték (a Rákóczi-kultusz, a Jósika orgona, a beregi szőttes és hímzés, a salánki hordó, a Vereckei emlékmű és a kárpátaljai archaikus ima) a Külhoni Magyar Értéktárba. A 6000 kérdőív összesítését követően álltak össze a települési adatbázisok, majd ez alapján indult el 2013 augusztusában a Kárpátalja hetilap honismereti rovata.

Espán Margaréta újságíró – a falu szülötteként a nagyszőlősi járási Batárral kezdve ‒ összesen 77 települést keresett fel, s ezen értékfeltáró gyűjtés eredményeként 2013 augusztusa és 2015 áprilisa között összesen 73 cikket jelentetett meg a Kárpátalja lap hasábjain. A riportokban helyi lakosok, mesteremberek, kézművesek, hagyományőrzők számoltak be azokról a szokásokról, hiedelmekről, hagyományos ételekről, italokról, mesterségekről, melyek elválaszthatatlanul kötődnek a település múltjához, illetve, ha megváltozott formában, de jelenéhez is.

Feledésbe vesző szokások elevenednek meg a riportalanyok emlékei alapján, melyeknek többsége az emberi élet fordulóihoz, leggyakrabban a házasságkötéshez – családalapításhoz, gyermekvállaláshoz, mint a közösség szempontjából meghatározó értékhez ‒ kapcsolódnak. Olvashatunk például a néhány évtizede még Batáron és más településeken is élő szűzgulyahajtás szokásáról. A megnevezés a ma fiatalsága előtt már ismeretlen, az idősebbek emlékezetében viszont még él, hogy húshagyó kedden ostorpattogtatva végigjárták a falut a fiatal legények, s betértek minden olyan házba, ahol eladó leány volt, hogy kihajtsák őt a szűzgulyába. Így tréfálkoztak a hajadonokkal. Hasonló szokás volt a kongózás is, melynek célja szintén azoknak a lányoknak a kicsúfolása volt, akik a lakodalmas időszak végéig nem mentek férjhez.

 Jelentőségét tekintve a hagyományos paraszti közösségben a legnagyobb eseménynek a házasságkötés számított, ezért nem meglepő, hogy e hagyománykört elevenítik fel legszívesebben az adatközlők, s bár megváltozott formában, funkciókban, ennek szokásrendszere él még napjainkban is. Megtudhatjuk, hogy Gáton például élt az ún. próbaházasság szokása, s hogy Bótrágyon még ma is él a tojásszedés hagyománya, melynek a tojás szimbolikus értéke mellett megvolt az a gyakorlati funkciója is, hogy jelképesen mindenki hozzájárult a lakodalom költségeihez.

Az emberi élet fordulóihoz fűződő szokások mellett számos megszólalásban hallhatunk a jeles napok, egyházi ünnepek jelentőségéről, azok megélési formáiról. A szentelt víz, szentelt barka és szentelt búza a katolikus hívek otthonában még napjainkban is nagy becsben áll. Óvó-, védő funkciót tulajdonítanak neki, vihar elűzésére, ijedt gyermek gyógyítására, a betegségektől, rontástól való védelemre egyaránt használták, használják.

Az ünnepek sorában kiemelkedő a húsvét és a húsvéti időszakot megelőző nagyböjt szokásrendszere. Több adatközlő is beszámol a böjti előkészületekről, böjtös ételekről, húsvétkor megszentelt ételekről, azok jelentéséről, a szentelmények sorsáról.

Az érdeklődők megismerhetik vidékünk néhány jellegzetes hagyományos ételét, pl. a batyuleves, a káposztás gombóc, a pankova, a laksa (Déda, Beregszászi járás), a bobájka, a lángelőtt, a krumplilángos és a krumplinudli (Tiszasalamon, Ungvári járás) adott településre jellemző elkészítési módja.

Az ünnepek mellett a munka volt az, ami a hagyományos közösségek életét meghatározta, ennek tulajdonítható, hogy minden járásban több riportalany is beszámolt például a kender termesztésének, aratásának, áztatásának menetéről, arról, milyen holmik készültek ezen értékes iparnövény megmunkált szálaiból, illetve más közösségi munkaalkalmakról. A munkafolyamatok mindig közösségben, énekléssel, történetmeséléssel, játékkal zajlottak, hiszen a fiatalok számára ezek egyúttal ismerkedési, párválasztási alkalmak is voltak.

A Nagydobronyról szóló cikkben nemcsak a palóc szórványtelepülés különleges nyelvjárásáról olvashatunk, de a települést híressé tevő őrölt paprika elkészítéséről is. A Szernye-mocsár környéki falvak kézművesei a környékre, a Munkácsi járás településire igen jellemző seprűkötés mesterségéről számolnak be. Bemutatkoznak népzenészek, néptánccsoportok, régiséggyűjtők, hagyományőrzők, vőfélyek, fafaragók, asztalosok, patkolókovácsok, seprűkötők, méhészek és más mesteremberek is, akiknek történetein keresztül bepillantást nyerhetünk azoknak az embereknek az életébe, akik ezeket az értékeket létrehozták.

A 450 oldalas, színes képekkel gazdagon illusztrált, kb. 400 interjút tartalmazó kötet a HUNG 2015 program keretében, a Bethlen Gábor Alap, a Földművelésügyi Minisztérium és a Hungarikum Bizottság támogatásával készült el. A kiadvány Espán Margaréta szerkesztésében, Hutterer Éva, a II. Rákóczi Ferenc KMF tanára lektorolásával jött létre. Borítóját Veres Ágota festőművész tervezte, a tördelői munkákat a Kárpátalja hetilap munkatársa, Tótin Viktória végezte.

A Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület jelenleg újabb, hasonló tematikájú kiadvány elkészítésén dolgozik. 2015-ben Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke, a Lakiteleki Népfőiskola megalapítója ösztönzésére indult el a Beregi, Máramarosi, Ugocsai és Ungi Kollégium, melynek keretében folytatódott az adatgyűjtés. Az elkészült fényképekből és interjúkból újabb kötet kiadását tervezzük, mely az említett járásokon kívül a felső-Tisza-vidéki falvakat is bemutatja (a felső-Tisza-vidéki települések a mostani kiadványban nem szerepelnek, mivel 2012-ben azon a vidéken nem történt gyűjtés).

Egyesületünk ezúton fejezi ki köszönetét a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alapszervezeti elnökeinek, aktivistáinak az értékgyűjtésben való részvételükért, segítségükért, illetve a Kárpátalja hetilapnak a cikkek megjelentetési lehetőségéért.

Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület

A kiadvány megtekinthető itt.

1256 07.04.2016 - 12:54