
2. Tele van a lelkem keserű könnyekkel,
Alig-alig bírok hánykódó szívemmel,
Amit érzek, úgy fáj, hogy ki nem mondhatom,
Nincsen olyan bánat, mint az én bánatom.
2. Indulok, megállok, búcsúzom örökre,
Utolszor borulok a hazai földre;
Utolszor csókolom, holtig siratgatom,
Nincsen olyan bánat, mint az én bánatom.