Bár a Beregszász és Bene között elhelyezkedő Nagymuzsalyból az átutazó jóformán csak az útszéli standokon árult, helyben termesztett gyümölcsöket látja, számtalan olyan dolog és személy van, ami a települést érdekessé, és legfőképpen értékessé teszi. Continue reading
Újévi kántálás, nótázó Baksa-had, Cók-Mók Bábszínház (Bátyú)
A Beregszászi járásban található Bátyúra nem csupán az igaz, hogy színes kulturális élet folyik a településen, hanem az is, hogy számos olyan lakója van, aki nap mint nap tesz valamit azért, hogy a régi hagyományok, szokások fennmaradjanak. Teszi ezt ki-ki a maga módján: okítva a katedráról, tűvel és cérnával kezében, vagy éppen vígan nótázva. Continue reading →
Siratkózás, farsangi ijesztők, egyedülálló mesteremberek (Fornoson)
Munkácstól, a járás központjától alig néhány kilométer távolságra, mégis igencsak „eldugva” helyezkedik el egy kis, magyarok lakta falu, Fornos. A trianoni békeszerződésig Bereg vármegye részét képező település első említése 1335-ből való. Neve a régi magyar Fornos személynévből ered, első ismert birtokosa a Fornosi család volt. A falu elhelyezkedéséből, eldugottságából eredően számos szokás, hagyomány őrződött meg s maradt fenn sokáig a főként református vallású lakók körében. De, ahogy az cikkünkből is kiderül – sok más kis, eldugott faluhoz hasonlóan –, mára ezek, sajnos, eltűnőfélben vannak. Igaz, bőven van még mesterembere, hagyományőrző tevékenységet végző személye ma is! Continue reading →
Hagyományőrzés egy határ menti kis faluban (Asztély)
Nyilván sok kárpátaljai magyar fejében megfordult már az a gondolat, hogy ha csak kicsivel odébb húzzák meg a trianoni határokat, akkor lakhelye ma is Magyarország részét képezné. Valószínűleg sokat gondolnak erre a határ menti települések, így például Asztély lakói is. Az írásban először 1378-ban említett település az egyik azok közül, amelyeknek a szó legszorosabb értelmében Magyarország a szomszédjuk. A haza közelsége, a lakók személyisége, magyarságához való ragaszkodása egyaránt közrejátszhatott abban, hogy máig is sok dolgot megőriztek, őriznek a múltból. Continue reading →
Rokkalopás, eltűnt régiségek és Gyöngyösbokréta (Dercen)
Dercen a Munkácsi járás egy közel háromezres lakosságú települése. Első ránézésre semmiben sem különbözik más faluktól, de ez koránt sincs így! Lakói beszédükben, egy-egy hagyományukban, a népi értékekhez, népművészethez való ragaszkodásukban is különböznek a többi kárpátaljai falutól s annak embereitől. Persze, a lehető legjobb értelemben véve. Continue reading →
Libapiac és kézművesmesterségek. Az Aklik
A Nagyszőlősi járásban, Nevetlenfalu és Szőlősgyula között terül el három azonos nevű település – három Akli: nevezetesen Öregakli, Újakli és Aklihegy. Bár különálló településekről van szó, a három falu múltja, jelene mégis összekapcsolódik egymással. A mára „Öreggé” vált Akli első említése 1323-ból származik, Akly néven. A település neve a karámot, ólat jelentő akol főnév -i képzős változatából ered. Hajdan állítólag hatalmas sertésakol állt a község helyén, s az később így kapta meg nevét. A település hajdan az Akly és a Perényi család birtokát is képezte. Egykor a faluhoz tartozott, mára viszont önálló településsé nőtt szomszédja, Aklihegy. A Gyulai-hegy oldalán fekvő település (nevét Akli és hegyi fekvése után kapta) Aklihoz hasonlóan magyar lakosságú. A többi „eldugott” településhez hasonlóan számos szokást, hagyományt, mesterséget megőrzött a múltból. Continue reading →
Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület
89432 Szürte, Rákóczi út 104.
karpataljai.nepfoiskola@gmail.com
https://www.facebook.com/karpataljainepfoiskola
Vőfélyversek Hevesi Páltól (Szőlősgyula)
Hívogató
Én általam tisztelettel hivatja (név) holnapra az ő lánya/fia lakodalmára 1-2 pohár bor megitalára, 1-2 tányér leves megételére. Tiszta szívből el is várja, mint jóakaróját/rokonját/felebarátját.
Meg ne vessék az ő szegény hajlékát.
Önöknek ezennel, hívogatás befejeztével jelentem,
Hívásommal minden háznál megjelentem.
A megtiszteltetést köszönettel vették,
A megjelenésüket nekem kijelenték. Continue reading →
Sok jó mester kis helyen (Szőlősgyula)
Azokra a falvakra, amelyek a főútvonalaktól viszonylag távolabb esnek, vagy ahogy mondani szokás, „eldugottak”, legtöbbször igaz, hogy az átlagnál sokkal több dolgot őriztek meg a múltból. Egyaránt így van ez a kézműves mesterségekkel, népszokásokkal, folklórkinccsel. Tökéletesen illik ez a megállapítás rovatunk következő állomására, Szőlősgyulára is. Az ugocsai falu neve egyszerű személynévből keletkezett, míg a Szőlős előtag a falu közelében folytatott szőlőtermesztéshez kapcsolódik. Ma is sok mindent őriz abból, ami egykor még a mindennapok szerves részét képezte. Continue reading →
A királyi erdőőrök faluja (Feketeardó)
Csepe és Tekeháza között terül a Nagyszőlősi járás, az egykori Ugocsa vármegye Tiszántúli járásának faluja, Feketeardó. A települést még a XIII. század elején alapították királyi erdőőrök. Az erdőőrök a középkorban erdei vagy erdőközeli falvakban éltek, szolgálva a királyi erdőispánságot. Feladataik közé az erdő őrzése, gondozása, tisztán tartása, a királyi konyhára kellő vad és hal megszerzése volt. Róluk kapta nevét Feketeardó. Első ismert birtokosa Thyba fia Miklós volt. Később az Arday család, a Rákócziak és a Barkóczi grófok birtoka is volt. A falu magyarjai ma is számos hagyományt, s főként kézművesmesterséget őriznek. Continue reading →
Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület
© 2013 «Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület»
© 2013 Oktatási és informatív portál «Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület»
Minden jog fenntartva. Sokszorosítása, másolása vagy anyagok használatát csak hiperhivatkozást ezen a honlapon.
Elérhetőségek: 89432, Kárpátalja, Szürte, Rákóczi út 104. Ukrajna.
Telefon :+38 0312 91 91 91.
E-mail : karpataljai.nepfoiskola@gmail.com
Készítette: globalistic.org.ua
Counters